A Turmalin

Az év ásványa 2020-ban: a turmalin

Leírás, felismerés:

A turmalincsoportba tartozó ásványok legtöbbször nyúlt oszlopos kristályokat alkotnak. A kőzetüregekben fenn-nőtt vagy az anyakőzetben magában benn-nőtt, jól fejlett kristályainak legjellegzetesebb ismertetőjegye a mindhárom oldalán kidomborodó szabályos háromszöges (ditrigonális) keresztmetszet. Önálló kristályok mellett rudas csoportokat, rostos, szálas vagy szemcsés halmazokat is alkot. A kőzetekben apró szemcséi általában nehezen észlelhetőek, de néha uralkodó kőzetalkotó is lehet. Üvegfényű, színe változatos, akár egyazon kristályon belül is – hosszanti irányban vagy övesen – eltérő lehet. Keménysége a Mohs-skála szerint 7–7,5, azaz a kvarcéval egyező vagy kissé nagyobb.

 

Turmalin (elbait) „albitgallérral”, Stak Nala, Pakisztán. Fotó: Kupi László

Rendszertani helyzet:

A turmalin valójában nem az év ásványfaja, hanem az év ásványcsoportja kitüntető címet érdemelné meg, bár alig több mint fél évszázada még valóban ásványfajként szerepelt az egyetemi ásványtankönyvben. A turmalinok közé változatos összetételű, de azonos kristályszerkezetű boroszilikát ásványok tartoznak. A szerkezetben számos kémiai elem helyettesítheti egymást, ennek alapján vagy háromtucatnyi turmalinfaj különböztethető meg. E fajok korrekt elkülönítése költséges műszeres vizsgálatokat követelne meg, így az ásványgyűjteményekben a példányokat gyakran ma is csak egyszerűen turmalin néven tartják nyilván.

A fentebb említett kémiai változékonyság miatti változatos színezése, keménységéből fakadó jó csiszolhatósága és kopásállósága miatt nem meglepő, hogy leginkább drágakőváltozatai révén ismert szélesebb körben. Nevének szingaléz eredete viszont sejteti, hogy nem tartozik a „klasszikus” drágakövek közé. 1703-ban e néven először holland kereskedők hozták Ceylonból Európába. „Inkognitóban” már jóval korábban eljutott ide, az 1378-ban befejezett cseh királyi koronán is található egy korábban rubinnak vélt vörös turmalin.

Az ásványgyűjtők szívét csiszolatlan formában is megdobogtatja jól fejlett oszlopos kristályainak szépsége. Nem ilyen népszerűek, de a tudomány számára fontosabbak a turmalin előfordulásai kőzetalkotó ásványként. Ilyen formában Magyarországon is megtalálható, míg a drágakő minőségű előfordulásai hazánkban a szebbik nem ujjaira, fülére, nyakára vagy dekoltázsára korlátozódnak.

A turmalin kristályainak piro- és piezoelektromossága már a korábbi századokban magára vonta a fizikusok figyelmét, ma pedig a gyakorlati területeken dolgozó anyagtudományi szakemberek és mérnökök érdeklődésére tarthat számot. A turmalin az egyik olyan „tanúásvány”, melyet a földtudósok eredményesen „faggathatnak”, amikor a múlt földtani folyamatait akarják felderíteni. Erre az teszi alkalmassá, hogy alakja és összetétele reagál a kőzetet ért hatásokra, emellett széles körben, a legkülönbözőbb – és akár 3,7 milliárd éves – kőzetekben is előfordul.

 

A turmalin a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében:

A turmalin mondhatni „alapító tagja” ásványgyűjteményünknek, már az 1821-es legelső katalógusban többtucatnyi példánnyal képviseltette magát. De a kőzetgyűjteményben is találkozhatunk vele, a magmás kőzetek közé tartozó turmalingránit és az agyagos üledékekbe nyomuló magma érintkezésénél keletkező turmalinszirt példányaiban megbúvó apróbb ásványszemcsék képében. Meteoritokban viszont nem fordul elő. Ahogy virtuális kiállításunk számos képe is tanúsítja, állandó ásványtani kiállításunk úgyszólván valamennyi egységében megtalálhatók példányai, beleértve a drágaköveket is.

Az ásvány nemcsak szó szerint, hanem átvitt értelemben is sokszínű világát virtuális kiállításunk négy egysége mutatja be, melyek a turmalinok ásványtani tulajdonságait, gyűjteményünk néhány valamilyen szempontból figyelemre méltó példányát, a turmalin tudományos érdekességeit, illetve felhasználását mutatják be. Ráadásul még egy linkgyűjteménnyel és további szép turmalinképekkel is szolgálunk.

 

Szerző: Papp Gábor