1880-ban a turmalin volt az egyik anyag, amelyen Jacques és Pierre Curie kimutatták a piezoelektromosság jelenségét: ha a turmalinkristályt hossztengelye irányában összenyomják, elektromos töltést nyer, mégpedig ellentéteset, mint melegítésre. A vázlat a szintén piezoelektromos kvarc példáján mutatja be a jelenség okát. Az ásvány töltéseloszlásának egyenletességét a nyomás okozta deformáció megbontja, és a (kvarc esetében a kristály hosszanti irányára merőleges, a turmalinnál azzal párhuzamos) poláros tengely végein a pozitív, illetve a negatív töltések kerülnek túlsúlyba. Tudománytörténeti érdekesség, hogy Pierre Curie és felesége, Marie Curie úttörő kutatásaik során egy piezoelektromos műszert használtak a radioaktivitás erősségének mérésére. Ma a jelenséget a kvarcóráktól az öngyújtókon át a tintasugaras nyomtatókig a mindennapi élet számos területén hasznosítjuk. Magát a turmalint robbantások lökéshullámait érzékelő műszerekbe építik be, az első atombomba-kísérletek során is használták e célra.
A piezoelektromosság jelenségének egyszerűsített elvi vázlata. A kristály semleges töltéseloszlást a szerkezet nyomás hatására történő deformációja megbontja.
Az év ásványa, a turmalin Vissza a kiállítás nyitóoldalára
Turmalintudomány Vissza a kiállításrész nyitóoldalára