A turmalin különböző tulajdonságai révén évszázadok óta kiváltja a tudósok érdeklődését. A 19. századra már széles körben kutatták és tanulmányozták. Az elemzési módszerek finomodásával még tovább bővült a vele foglalkozó cikkek listája, különösen ugrásszerű tudományos népszerűségének növekedése napjainkban, a műszeres analitikai robbanásszerű fejlődésének és világméretű elterjedésének idején.
Kőzettani szempontból a turmalin mint indikátor (jelző) ásvány ismert, ugyanis – igen széles nyomás- és hőmérsékleti tartományban stabil lévén – mindhárom kőzetképződési környezetben jelen van (magmás, üledékes, metamorf). A magmás és metamorf kőzetekben képződő kristályok vegyi összetételén nyomot hagynak az anyakőzetét érő hatások, és e kémiai „ujjlenyomatot” meg is őrzi. Így különböző növekedési zónáinak vizsgálatával időben is rekonstruálható a bezáró kőzetet ért hőhatás és jellemezhetők a kőzetet átjáró fluidumok. A törmelékes üledékes kőzetek vizsgálatánál az egyik legfontosabb nehézásvány. Felhasználható az üledék származási helyének és a területet jellemző rétegtani összefüggéseknek a meghatározásában.
Összességében elmondható, hogy a turmalin segítséget nyújt a kőzet képződési idejének és körülményeinek megfejtéséhez, az érchozó és egyéb hidrotermás folyamatok felismeréséhez.
A turmalinnal foglalkozó tudományos közlemények számának változása az elmúlt három évszázadban. Forrás: Darrell, J. H., Dutrow, B. L. (2018): Tourmaline studies through time: contributions to scientific advancements. Journal of Geosciences, 63: 77–98. (1. ábra)
Növekedési zónás turmalin kőzet vékonycsiszolatában (Képszélesség 1 mm). Az évgyűrűkhöz hasonló övek a környezetnek a kristálynövekedés közben történt fizikai és kémiai változásait tükrözik. Fotó: David Kaeter. Forrás
Az év ásványa, a turmalin Vissza a kiállítás nyitóoldalára
Turmalintudomány Vissza a kiállításrész nyitóoldalára