Óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina)
Kép és szöveg: Locsmándi Csaba (Növénytár)
Leírás, felismerés:
Az óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina) jellegzetes alaktani bélyegei és termőhelye alapján szabad szemmel is viszonylag könnyen felismerhető, nagy termetű, védett gombafaj (1. kép).
1. kép: Az óriás bocskorosgomba termőtestei élő csertölgy (Quercus cerris) törzsének tövében
Termőteste fiatalon tojás formájú, amelyet okkeres-barnás színű általános burok teljes egészében beborít. A gomba a növekedésével az általános burok a többnyire a csúcsi részén szakad szét (2. kép), és a tönk alján marad, bocskor formájában. Ritkán azonban a kalapon is látható egy-egy nagyobb méretű burokmaradvány (3. kép).
2. kép: fiatal, tojás formájú termőtestek, már elszakadt általános burokkal
3. kép: nagyméretű burokmaradvány a kalapon
A fejlődő kalap kúpos, harang alakú majd fokozatosan ellaposodik, végül kiterül, és átmérője akár a 25 cm-t is elérheti. Fehéres, krémszínű esetleg szalmasárgás felülete jellegzetesen selymes-szálas, sohasem nyálkás (4. kép).
4. kép: az óriás bocskorosgomba kalapja jellegzetesen selymes-szálas
A kalapot megfordítva előtűnnek a gomba lemezei, amelyek csak fiatalon fehéresek, később rózsásak, végül hússzínűek lesznek (5. kép).
5. kép: a lemezek idősödve hússzínűek lesznek
A lemezek színváltozását a bennük található spórák érése okozza, ezeket egyedileg azonban csak mikroszkóp alatt láthatjuk, mert méretük nem éri el a milliméter századrészét sem (6.kép).
6.kép: a gomba spórái mikroszkóp alatt
A sűrűn álló lemezek nem érik el a tönköt, szabadon állnak, így az óriás bocskorosgomba tönkje - hasonlóan a csengettyűgombákhoz – csuklósan kifordítható a kalapból. A tönk fehéres színű, felfelé kissé elvékonyodó, gyakran görbült. A tönk alján nagyméretű, gyakran lebenyes, hártyás bocskor figyelhető meg, amelynek sötétebb, külső rétege foltszerűen, pikkelyesen felszakadozik (7. kép).
7. kép: a tönk alján mindig jól látható a bő, lebenyes bocskor, felületén pikkelyekkel
Az óriás bocskorosgomba magas víztartalmú húsa meglehetősen puha, gyengén retekszagú. Bár ehető gombafaj, de nem különösebben jóízű, egyébként is védett, ezért nem gyűjthető. Melegkedvelő, élő vagy elhalt lombos fákon nő, akár lakott területeken is megjelenik. Élő fák törzsén nemcsak a talaj közelében, de nagyobb magasságban (akár 5-10 m) is kifejlődhet. Leggyakoribb gazdanövénye a tölgy, a bükk és a nyár, de találták már vadgesztenyén, kőrislevelű juharon, sőt fűrészporon és szalmabálákon is. Hazánkban májustól októberig terem. Más gombafajjal nehézen téveszthető össze, esetleg a ragadós bocskorosgombával (Volvopluteus gloiocephalus), de annak kalapja ragadós felületű és a talajon nő. Hasonló a termőhelye a selymes csengettyűgombának (Pluteus petasatus), annak azonban tönkjén nem található bocskor.
Rendszertani helyzet:
Az óriás bocskorosgomba a bazídiumos gombák törzsébe (Basidiomycota), az Agaricomycetes osztályba, az Agaricales rendbe, a Pluteaceae családba és a Volvariella nemzetségbe tartozik.
Az óriás bocskorosgombát Jacob Christian Schäffer német természetkutató írta le először 1774-ben, Agaricus bombycinus néven. A latin nyelvű leíráshoz kiváló minőségű festett táblát is mellékelt, amelyről mai is biztonsággal felismerhető az óriás bocskorosgomba (8. kép).
8. kép: az óriás bocskorosgomba festménye 1774-ből
A faj jelenleg érvényes tudományos leírása Rolf Singer amerikai mikológus nevéhez fűződik (1951).
Természetvédelmi helyzet, veszélyeztetettség:
Az óriás bocskorosgomba a magyarországi gombafajok Vörös Listáján veszélyeztetettként szerepel (VL 3-as kategória). A 2005. szept. 1-jén hatályba lépett 23/2005 (VIII.31.) KvVM rendelet nyilvánította védetté. Eszmei értéke 5 000 Ft. Védetté nyilvánítását a természetes környezetben megtalálható idős, korhadó faanyag mennyiségének jelentős csökkenésével indokolták. Veszélyeztetettséget tovább növeli, hogy a feltűnő, nagyméretű, hófehér színű termőtestek szinte szedésre kínálják magukat a gombát nem ismerők körében.
A faj a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében:
A Növénytár Gombagyűjteményében bőségesen megtalálhatók az óriás bocskorosgomba példányai. Közel 100 évre visszamenőleg összesen 44 szárított preparátumot őrzünk a gyűjteményünkben. A legrégebbi anyag 1929-ből származik, Hollós László neves mikológus gyűjtéséből (9. kép).
9. kép: szárított termőtestek Hollós László Szekszárd környéki gyűjtéséből
Számos termőtestet preparáltak kutatóink az un. módosított Herpell-féle eljárással, ezeket kartonlapra ragasztva őrizzük meg az utókornak (10. kép).
10. kép: módosított Herpell-féle eljárással preparált termőtest az 1970-es évekből
A 2000-es évek óta több termőtestből tenyészet (izolátum) is készült (11. kép), amelyeket élő állapotban, folyékony nitrogénben, -196 °C-on tartunk fenn.
11. kép: az óriás bocskorosgomba tenyészete táptalajon