Zöld varangy (Bufotes viridis)
Szerző: Márton Előd (Marketing Csoport, Tudománykommunikáció)
Kettő közül a szebb
A zöld varangy (Bufotes viridis) a hazánkban ismert két varangyféle közül, talán a „csinosabbnak” mondható faj: színei élénkebbek, egész háta zöld, melyet jellemzően szabálytalan sötétebb foltok tarkítanak, és általában élesen kiütköznek világosabb testszínétől. Barna varangy rokonával összevetve, teste kevésbé rücskös, habár más békákkal is összetéveszthetetlen. A varangyokra jellemző zömök testalkata, rövidebb és izmos lábai és látványos mérete (kb. 10 cm) mind könnyen felismerhetővé teszik. Bár színezete egy kontrasztos háttérben elhelyezve kifejezetten feltűnő, a természetben pont, hogy a rejtőzködésben segíti: akárcsak a katonák zöldfoltos terepszínű felszerelése, úgy a zöld varangy színei is a kamuflázst szolgálják. Érdekesség, hogy a zöld varangy, amikor egyhelyben van, képes változtatni színeinek intenzitását, hogy felvegye környezetének jellegzetességeit. Ez azért is fontos számára, mert viszonylag sokfelé előfordul: elsősorban a síkvidéki, homokos vidékeket kedveli, amennyiben talál magának megfelelő mennyiségű vizet a szaporodáshoz és a kiszáradás elkerüléséhez, de gyakran felbukkan kertekben, szántóföldeken, elhagyatott kőfejtőkben és homokbányákban is. A homokos élőhelyhez való alkalmazkodásban szintén segítik a mintás zöld hátán elrejtett vöröses és sárgás pontok, melyek homokszemcsékre emlékeztetnek.
1.ábra: Zöld varangy (Bufotes viridis). (Fotó: Umberto Salvagnin-CC BY 2.0)
Jégkorszaki sztyeppétől a modern utcalámpákig
A zöld varangy még az utolsó jégkorszakot követően (kb. 11 ezer éve) hagyta el az ázsiai sztyeppéket és hódította meg Közép- és Kelet-Európát, illetve Nyugat-Oroszországtól egészen Észak-Afrikáig is elterjedt. Sok más békafajhoz képest meglehetősen jól viseli az ember jelenlétét. Éjszaka, a mesterséges fényforrások vonzzák a számára ízletes rovarok tömkelegét. Ezért is figyelhetjük meg tavasszal és nyáron, amint az utcai lámpafényben lusta ugrásokkal, vagy ügyesen mászó léptekkel halad át az aszfalton. Mint a legtöbb kétéltű, a zöld varangy is ragadozó: a lótücsöktől kezdve egyéb rovarokon át, a pókokon és ászkákon keresztül a csigákig mindenféle kisebb teremtést elejt.
2.ábra: Zöld varangy (Bufotes viridis). (Fotó: Greg Schechter CC BY 2.0)
Békanász
Nászidőszakát március végén vagy április első felében kezdi, de akár júniusig is eltarthat. Ilyenkor gyakorta hallhatjuk a nőstényeknél jellemzően kisebb testű hímek udvarló „trillázását”: a szája alján található hanghólyag segítségével adják ki magas pirregő hangjukat, egy-egy így képzett szólam pedig akár 10-15 másodpercig is eltarthat. Más békákhoz és kétéltűekhez hasonlóan a zöld varangy is külső megtermékenyítéssel szaporodik. A hím hátulról a nősténybe kapaszkodva elkíséri azt egy kisebb tóhoz vagy nagyobb pocsolyához, amibe a nőstény beleengedi petéit, ezzel egyidejűleg a hím pedig a petékre engedi spermáját.
Az első fagyok beálltával téli menedéket keres, gyakran saját maga által ásott üregben, vagy kövek alatt, egyéb védett helyen telel át.
Mint minden más hazai kétéltű, így a zöld varangy is védett állatfaj. Gyakori előfordulása ellenére különös veszélyt jelent rá az alföldi és egyéb pusztai vizek és árterek kiszáradása. Eszmei értéke: 10000 HUF.