Az év fafaja 2020-ban: a tatár juhar
Leírás, felismerés:
A tatár juhar (Acer tataricum), kistermetű fafaj, jellemzően 4–6 méter magas. Levelei – hazai három másik őshonos juharfajtól (Acer campestre, A. plantanoides, A. pseudoplatanus) eltérően nem tagoltak, hanem egyszerűek (ritkán, egyes levelek kissé háromkaréjúak). Levelei 6–9 cm hosszúak, 4–7 cm szélesek, tojásdadok, enyhén kihegyesedők, szélük fűrészes. A tatárjuhar lombfakadás után virágzik, fehér virágai a hajtás csúcsán bugavirágzatban csoportosulnak, kétivarúak, illatosak. Ikerlependék termésének két szárnya (repítőkészülékes résztermése) hegyesszögben áll, éréskor igen feltűnő, piros színű őszi lombszíneződése élénkvörös.
Természetes elterjedési területe az Ural-hegység nyugati előterétől (~a Volga menti Tatárföld térsége) a Kárpát-medencéig húzódik. Az ilyen elterjedésű fajokat az életföldrajzban pontusz-pannóniai elemeknek hívják. Ez az área szépen kijelöli az európai erdőssztyepp-zónát, de kicsit szélesebb annál. Kelet-Európában a nyíltabb, magasfüvű és cserjés sztyeppeken is előfordul. A tatár juhar áreája a Balkán-félszigeten szinte Görögországig lenyúlik, továbbá foltszerűen Kis-Ázsiában is megjelenik.
A tatár juhar ikerlependék-termései éréskor feltűnőek, pirosak (fotó: Bauer Norbert)
A tatár juhar a honfoglaló magyarság útvonalán végig jelen volt, érdekesség, hogy természetes elterjedésének nyugati, északnyugati határa a mai Magyarországon is keresztülfut, a Dunántúl Ny-i, ÉNy-i részein már nem őshonos.
A tatár juhar erdős-pusztai tölgyeseink tipikus eleme. Neves vegetációkutatónk, Zólyomi Bálint (1908–1997) ismerte fel, hogy löszpusztai tölgyeseink egyik jó karakterfaja, így ezeket az erdőket tatárjuharos-lösztölgyesként (tudományos nevén: Aceri tatarico-Quercetum roboris Zólyomi 1957), önálló erdőtársulásként írta le. Ez nem jelenti azt, hogy tatár juhar csak ebben az erdőtípusban fordul elő. Sziki tölgyesekben, cseres-tölgyesekben, cserjésekben, ligeterdőkben is felbukkan. Az erdőssztyepp növényzet elismert kutatója, múzeumunk egykori muzeológusa Fekete Gábor (1930–2016), kelet-európai tanulmányútjain ismerte fel, hogy a nálunk főleg száraz tölgyes termőhelyeken jellemző faj, a kelet-európai erdőssztyeppen súlypontosan az üdébb típusokban és a ligeterdőkben tömeges.
Tatárjuharos-lösztölgyes erdőszegély a Bükk lábán (fotó: Bauer Norbert)
Rendszertani helyzet:
A juhar nemzetségbe (Acer) több mint száz faj tartozik. Ezek az északi félgömbön, főleg a mérsékelt övben élnek és fásszárúak. Leveleik változatosak: épek, tenyeresen karéjosak vagy osztottak. Termésük igen sajátos, ún. ikerlependék. E különleges, két szárnyas részterméskéből álló termés, a juharok felismerésében az egyik legfontosabb bélyeg. Korábban a juharokat önálló növénycsaládként (Aceraceae) rendszerezték, de az újabb törzsfejlődéstani kutatások alapján a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába kerültek.
Természetvédelmi helyzet, veszélyeztetettség:
A tatár juhar nem veszélyeztetett faj, de az alföldi erdőssztyepp területek nagy részének művelésbe vonása miatt visszaszorult. Az északi-középhegység peremvidékén, dombvidéki részein még viszonylag gyakori. Ökológiai szerepe és természetes előfordulásainak indikátor-értéke jelentős. Előfordulása gyakran más erdőssztyepp-fajok számára is jó élőhelyet jelez.
Erdőkben alacsony termete miatt a második lombkoronaszintben és a cserjeszintben jellemző. Fájának csekély gazdasági értéke miatt erdőgazdasági szempontból kevésbé jelentős. Szép lombszíneződése és az urbán környezetben előnyös kis termete miatt is parkokban, fasorokban viszont kedvelt fa.
A faj a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében:
A tatár juhar Kárpát-medencei elterjedése gazdagon dokumentált a múzeum Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjteményében. Több mint négyszáz, szépen preparált, lelőhely-adatokkal ellátott tatár juhar példányt őrzünk ebben a gyűjteményben. A 3. ábrán a tatár juhar egy szép gyűjteményi példányát mutatjuk be.
A hidrobiológus–botanikus Felföldy Lajos (1920–2016), 1993-ban, Beregdaróc mellett gyűjtött, csodálatosan preparált tatár juhar példánya (fotó: Bauer Norbert)
Minden példány rengeteg tudományos információt és nemegyszer érdekes történetet is őriz. Példányaink jelentős része 19. századi gyűjtés. Így számos olyan területről is vannak bizonyítópéldányaink egy növényfaj természetes előfordulására vonatkozóan, ahol azóta a faj eltűnt, élőhelye megsemmisült. Erre példa az 1880-as években a múzeum Növénytani Osztályán napidíjasként dolgozó Herman Gábor 1883-ban gyűjtött tatár juhar példánya (4. ábra), amelyet a pesti „Régifuttató” melletti erdőben gyűjtött.
Herman Gábor, 1883-ban, a pesti „Régifuttató” mellett gyűjtött tatár juhar példányának cédulája (fotó: Bauer Norbert)
Ez a lelőhelyadat a ferencvárosi régi lóversenypálya környékére utal, a mai Gyáli út közelében, mely terület napjainkra beépült. Ugyancsak érdekes példány a dendrológus és lelkes természetvédő Papp József (1900–1985) által, 1961 júniusában, a Heves megyei Detk határában gyűjtött tatárjuhar, amelynek cédulájára a gyűjtő egy kis tudománytörténeti érdekességet is feljegyzett (5. ábra).
Papp József, 1961-ben, Detk mellett gyűjtött tatár juhar példánya, céduláján egy kis tudománytörténeti érdekességgel: „E gallyakat Jávorka Sándor akadémikus társaságában – a nagy botanikus egyik utolsó gyűjtőútján – szedtem azon a helyen, amelyen Kitaibel még mint szép alföldi erdőt említ, s a mai bozótos tatárjuharjai árulták csak el, hogy egykori erdő helyén járunk.” (fotó: Bauer Norbert)
Szerző: Bauer Norbert
Kulturális érdekességek:
Ady Endre az Ihar a tölgyek közt című versében a juharfát nevezi a magyarság fájának:
„Száradjon ki az iharfa,
A büszke fa, a magyar fa,
Amely engem gyökerével
Bever, lehúz, ide láncol.”
Gyűjtötte: Földházi Gyula
Tippek pedagógusoknak, ahol az év faja a tananyaghoz kapcsolódik:
Hetedik évfolyam (biológia):
Tanulnak a valódi mérsékelt öv élővilágáról (OFI-s tankönyv 112. oldaltól). A juharokról is szó esik.
Gyűjtötte: Kispál István