A turmalin egyik különleges tulajdonsága a piroelektromosság, vagyis hogy oszlopos kristályainak két vége hevítés hatására ellentétes elektromos töltést nyer. Erre az 1700-as évek elején jöttek rá, azt megfigyelve, hogy az ásvány az izzó parázs hamuját magához vonzza, majd lehűlve eltaszítja. A ceyloni drágakövet először Európába hozó hollandok az ásványtani legenda szerint turmalinkristályokkal szedték ki a hamut a pipájukból. Az ásványt így a hamuhúzó (aschentrekker, németül Aschenzieher) névvel is illették. E viselkedés sugallta az 1759-ben a jelenség első szakszerű leírását adó Aepinusnak azt, hogy az elektromosság és a mágnesség egymással rokonságban lehet. A régebben tudományos kuriózumként mutogatott jelenséget ma leginkább hőérzékelőkben alkalmazzák. Ezeket passzív infravörös (PIR) mozgásérzékelőkbe, érintés nélküli hőmérőkbe vagy hőkamerákba építenek be.
„Ötlet és szöveg: Papp Gábor, rajz: Budai Éva, színek: Katus Magdolna”