A leggyakoribb bórásványként a földkéreg bórtartalmának zömét a turmalin „raktározza”. Mindazonáltal nem a borátok, hanem a szilikátok ásványosztályába sorolják, mégpedig a gyűrűs szilikátok közé. A turmalinfajok általános képlete XY3Z6(BO3)3Si6O18(OH,F,O)4 (X alkálifém vagy -földfém, illetve betöltetlen; Y egy, két vagy három vegyértékű fém; Z három, esetleg két vegyértékű fém). E feltűnő kémiai változatosság miatt mondta a turmalinról egy angol mineralógus 1894-ben, hogy „a vegyi alkata alapjában véve inkább egy középkori orvos receptjére, mint egy tisztességes ásvány összetételére hasonlít”. A képletben könnyen „kiszúrható” a kristályszerkezeti ábrán zöld gömbbel jelölt bórt övező borátcsoport (BO3) és a (kék színű) hatos Si6O18-gyűrű. E gyűrűket a síkjukra merőlegesen, a kristályok szokásos megnyúlási irányával párhuzamosan futó ZO6-oktaéderek kötik össze. A leggyakoribb turmalinfajok közül az Y pozíciót a drávitban magnézium, az elbaitban lítium és alumínium, a sörlben vas tölti be, mindhárom ásványban X nátrium és Z alumínium.
A sörl (fekete turmalin) kristályszerkezete. Kóthay Klára grafikája, Tóth Erzsébet szívességéből (ELTE Természetrajzi Múzeum)
Drávit a típuslelőhelyről az MTM állandó ásványtani kiállításának rendszertani részén
Elbait a típuslelőhelyről az MTM állandó ásványtani kiállításának bevezető részén
Sörl az MTM állandó ásványtani kiállításának rendszertani részén (jobbra a verdelit változatnevű zöld turmalin)
Az év ásványa, a turmalin Vissza a kiállítás nyitóoldalára
Egy sokszínű ásvány névjegye Vissza a kiállításrész nyitóoldalára