A turmalin aránylag „fiatal” drágakő. A XIX. században a fekete sörlt gyászékszerekben használták. A rubellitet a század végén a kínai császárnő hozta a divatba. Az Idar-Oberstein környéki csiszolóműhelyekkel kapcsolatot tartó II. világháború utáni német emigránsoknak köszönhető a Brazíliai turmalinlelőhelyek szolgáltatta pompás nyersanyag tömeges piacra kerülése, napjainkban pedig a világ minden tájáról érkeznek szebbnél sezbb példányok a csiszolóműhelyekbe.
Fazettázott (lapra csiszolt) turmalinok. Forrás: Wikimedia Commons
A turmalin erős kétszínűségét (dikroizmusát): A „kétszínű” turmalin a drágakő csiszolásánál is figyelembe veszik: mivel az erősen színezett turmalinok a kristálytani főtengelyükre (általában a hossztengelyükre) merőlegesen rezgő fényt majdnem teljesen elnyelik, a táblát (az ékkő legnagyobb lapját) a főtengellyel párhuzamosra csiszolják, hogy az ékkő ne legyen túl sötét, a világos példányoknál pedig éppen fordítva járnak el. Forrás: Papp G. (2005): Kétszínű szépségek. Élet és Tudomány, 44: 1392–1393.
Kabosonra (gömbölyűre) csiszolt turmalinok. Forrás: Wikimedia Commons, kép: Tourmalines cabochons 21207.jpg
Az év ásványa, a turmalin Vissza a kiállítás nyitóoldalára
Az ékszerektől az atombomba-robbantásig Vissza a kiállításrész nyitóoldalára