Az év gyógynövénye 2021-ben: a fekete nadálytő
Szerző: Tamás Júlia (Növénytár), fotók: Csontos péter, Bauer Nórbert
Leírás, felismerés:
A fekete nadálytő (Symphytum officinale L.) 0,5-1 m magas, évelő növény. Májustól júliusig virít. Hosszúkás, harang alakú, másfél centiméteres virágai a családra jellemző kunkorvirágzatban nyílnak, leggyakrabban ibolyaszínűek vagy lilásvörösek, de hazánkban egy sárgásfehér virágú alfaja (ssp. bohemicum) is honos. Jellegzetesek nagyméretű, hosszúkás tőlevelei, illetve a száron szélesen lefutó, lándzsás szárlevelei is. Az egész növény serteszőröktől érdes. Virágaiban legfeljebb 4 makkocska termés fejlődhet, de ezekből gyakran csak 1-2 érik be. Föld alatti szervei a mintegy 5-8 mm vastag, elágazó, fekete gyöktörzs és az ebből fejlődő erős, hosszú, hajtáseredetű gyökerek. Leggyakrabban használt magyar neveit (nadálytő, nadálygyökér) a nadályhoz, vagyis piócához hasonló gyöktörzséről kapta, népi nevei közül a forrasztófű, összeforrasztófű gyógyhatására utal.
1. ábra: Virágzó fekete nadálytő egy budapesti rézsűn (fotó: Csontos Péter)
2. ábra: Fekete nadálytő jellegzetes kunkorvirágzata (fotó: Csontos Péter)
3. ábra: Fekete nadálytő sárgásfehér virágú alfaja Dabason (fotó: Csontos Péter)
A növény Magyarország egész területén elterjedt: üde élőhelyeken, mocsarakban, nedves réteken, folyó- és állóvizek partján, árokpartokon találkozhatunk vele. Európai elterjedésű faj, a Brit-szigetektől az Urál hegységig húzódik egybefüggő elterjedési területe, ritka Észak-Európában valamint az Ibériai-félszigeten, és pontszerű előfordulásai ismertek Nyugat-Szibériában.
Rendszertani helyzet:
A Symphytum nemzetség 21 faja európai és nyugat-ázsiai, valamint mediterrán elterjedésű. Évelő lágyszárú növények, a fajok többségének a virága lilás vagy kékes színű. Magyarországon a fekete nadálytőn kívül a gumós nadálytő (Symphytum tuberosum L.) is előfordul, e sárga virágú, tavaszi virágzású faj gyertyán- és bükkelegyes, valamint tölgyes erdőkben él.
Hatóanyagok, élettani hatás:
A fekete nadálytő az ókortól fogva használt gyógynövény. Ezt tanúsítja, hogy szerepel az európai gyógyítás egyik legkorábbi és hosszú évszázadokra meghatározó jelentőségű művében, Pedaniosz Dioszkoridész i. sz. 60 körül írt A gyógyító anyagról című könyvében. A növény máig használt tudományos nemzetségnevét is Dioszkoridész említi először. A Symphytum név két görög szóból tevődik össze: a symphyo – összeforrad, összenő és a phyton – növény szavakból. Számos európai nyelven forrasztófű jelentésű névvel illetik a növényt.
4. ábra: Dioszkoridész (i. sz. I. század) A gyógyító anyagról című művének 1555-ben kiadott spanyol nyelvű fordítását a növény farostlemezre készült metszetével illusztrálták
Gyógyászati szempontból a növény levele és gyöktörzse értékes. A gyökérdrog (Symphyti rhizoma et radix) allantoint, pirrolizidin alkaloidokat, 8-10% cseranyagot, nyálkaanyagokat tartalmaz. A levéldrog (Symphyti folium) cseranyagot, alkaloidot tartalmaz, allantoin nem található benne.
Az allantoin sebgyógyító és gyulladáscsökkentő hatású. A növény hatóanyagai egymást is erősítve segítik a sejtek regenerációját, hozzájárulva a törött csontok gyorsabb összeforradásához. Elősegítik a véraláfutások felszívódását, valamint a zúzódások, rándulások, ínhüvely-, visszér és aranyérgyulladások gyógyulását. Kopásos eredetű ízületi gyulladás esetén is kiváló fájdalomcsillapító hatásúak.
A fekete nadálytőben található pirrolizidin alkaloidok viszont veszélyesek: májkárosító és rákkeltő hatásúak. Ezek az alkaloidok nyálkahártyán, illetve sérült bőrön keresztül könnyebben felszívódnak, ezért tea formájában a növény használata újabban már nem ajánlott. A növényből készült kivonat biztonságosan fejti ki gyógyító hatását, ha ép bőrfelületen és legfeljebb 6 hétig tartó kúrában alkalmazzuk.
5. ábra: Fekete nadálytő kivonatot tartalmazó gyógykészítmény zúzódások, rándulások, véraláfutások kezelésére (fotó: Csontos Péter)
Természetvédelmi helyzet, veszélyeztetettség:
A növény Magyarországon elterjedt, nem védett. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) besorolásában „nem veszélyeztetett” fajként szerepel.
A faj a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében:
A hazánkban előforduló növényfajok gazdag gyűjteménye található a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjteményében. A fekete nadálytőből például több mint 450 herbáriumi lapot találunk itt. Ezeket a példányokat az 1800-as évektől napjainkig a Kárpát-medence számos pontjáról gyűjtötték, és a faj alakgazdagsága, többféle színváltozata jól tanulmányozható rajtuk.
Szép megtartása miatt választottuk a bemutatott herbáriumi példányt. A növényt 1908 májusában gyűjtötték Ráckevén. Gyűjtője, Lengyel Géza akkoriban a budapesti Tudományegyetemen dolgozott, és növényanatómiával, rendszertannal és növényföldrajzzal foglalkozott. Később az Országos Vetőmagvizsgáló Intézet munkatársa, illetve vezetője lett. Ez az intézet akkoriban nagyon fontos gazdasági és tudományos szerepet töltött be. Lengyel Gézát Magyarország, a Velebit hegység és az Alacsony-Tátra flórájának kiváló ismerőjeként tartjuk számon; gazdag növénygyűjteményét ma a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi.
6. ábra: Fekete nadálytő példány Lengyel Géza gyűjtésében, 1908. május, Ráckeve (Fotó: Bauer Norbert)
A növény gondos préselésére és gyors kiszárítására utal, hogy színét máig megőrizte: a herbáriumi növényeknél a színanyagok lebomlását ugyanis nemcsak a gyűjtés óta eltelt idő, hanem a szárítás és a tárolás körülményei is erősen befolyásolják. A kiválóan preparált példányon jól megfigyelhetők a növény föld alatti szervei is.