Az év gombája 2020-ban: a csoportos csészegomba
Leírás, felismerés:
A csoportos csészegomba (Microstoma protractum) élénkpiros színű, 1-2 cm nagyságú, kehely- vagy csészealakú termőtestei (apotéciumai) február végén, és márciusban jelennek meg lombos fák elhalt, földön fekvő, vagy leggyakrabban talajjal betemetett ágain. Többnyire erősen csoportosak, fiatalon csaknem zárt gömböt formáznak, csúcsukon apró nyílással, ami a gomba növekedésével fokozatosa tágul, szélesedik, majd a termőtestek sekély, de jól látható hegyes karéjokkal nyílnak fel. A talajon vagy a talajban lévő faanyaghoz jól kivehető, hosszú, több centiméteres, tönkszerű résszel kapcsolódnak. A csésze belső felülete (itt van a termőréteg) sima, cinóberpiros, külső oldala halványabb, narancsos-piros, amelyet apró, fehéres színű szőrök borítanak. A szőrök egy része a fejlődés során lekopik, de a csésze világosabb, csipkés-cakkos szélén, és a gomba tönkszerű alján idősebb korban is láthatók. A csoportos csészegomba korhadékbontó (szaprotróf) gombafaj. Az elhalt, főleg talajjal fedett faanyag lebontása jelent számára tápanyagforrást. Az ilyen faanyag jobban tudja tartalékolni a nedvességet, nincs kitéve az erős szél szárító hatásának, valamint a téli hótakaró megvédi a faanyagot behálózó gombafonalakat (tenyészőtestet) a túlzott hidegtől. A csoportos csészegomba a hasonló osztrák csészegombától (Sarcoscyphaaustriaca) könnyen elkülöníthető, annak termőtestei nagyobbak, általában nem csoportosak, továbbá csészéi széle sem cakkos-karéjos. Utóbbi faj ehető ugyan, bár élvezeti értéke étkezési szempontból erősen megkérdőjelezhető, azonban a csoportos csészegomba fogyaszthatóságát – feltehetően ritkasága miatt – nem ismerjük. Ha esetleg az erdőt járva rátalálunk, csak gyönyörködjünk ezekben a kora tavaszi, színes „gombatulipánokban”, és hagyjuk őket a termőhelyükön.
A csoportos csészegomba termőtesteinek széle karéjos (fotó: Molnár Ákos)
Rendszertani helyzet:
A csoportos csészegombát a gombarendszertan „atyjának” tekintett svéd mikológus és botanikus, Elias Magnus Fries írta le még Peziza protracta néven, 1851-ben. A múlt század közepén, 1948-ban egy amerikai kutató, Bessie B. Kanouse helyezte át a Microstoma nemzetségbe, így a faj érvényes tudományos neve azóta Microstoma protractum.
A csoportos csészegomba a tömlősgombák törzsébe tartozó gombafaj, amelynek az ivaros szaporodást szolgáló spórái a termőrétegben található aszkuszban, azaz tömlőben alakulnak ki. Egy-egy aszkusz hosszúsága akár közel 500 µm-t (0,5 mm-t) is elérhet, ebből persze szabad szemmel semmit sem láthatunk, hiszen a tömlők be vannak ágyazva a termőrétegbe. Mikroszkóppal ellenben már nemcsak az aszkuszok, hanem a színtelen, nyolcasával képződő, elliptikus aszkospórák (45-60 x 10-15 µm) is kiválóan megfigyelhetők, belsejükben egy, esetleg kettő nagyobb, központi elhelyezkedésű olajcseppel, amelyekhez általában két kisebb szatellita-csepp is kapcsolódik. Az aszkuszok között vörösen szemcsés, steril hifavégek un. parafízisek láthatók. A parafízisekben halmozódnak fel a csoportos csészegomba skarlátvörös színanyagát adó jellegzetes pigmentanyagok, a karotinoidok. /A karotinoidokizoprén vázas, természetes pigmentek. Közülük talán legismertebb, egyben a vegyületcsoport névadója, a sárgarépa (Daucus carota) karógyökerében található narancssárga karotin, vagy a paradicsom (Solanum lycopersicum) bogyótermésében előforduló vöröses likopin./
A csoportos csészegomba színanyagai nem örök életűek, idővel elbomlanak. Fénynek kitett termőtesteknél ez a folyamat viszonylag gyorsan megy végbe, néhány hét alatt sárgára kifakulnak, de évek múltával, a gyűjteményi szekrényeink teljes sötétjében tárolt gombák is elveszítik színanyagaikat.
Nyíló „gombatulipánok” az erdei avarban (fotó: Molnár Ákos)
Természetvédelmi helyzet, veszélyeztetettség:
A csoportos csészegomba (Microstoma protractum) meglehetősen ritka, kevés hazai elterjedési adattal rendelkezünk róla. Csak tavasszal képez termőtesteket, így a legtöbb gombafajtól eltérően ivaros szaporodása egy viszonylag szűk időintervallumra korlátozódik. Veszélyeztetettségét tovább növeli, hogy feltűnő gombafaj, a skarlátvörös termőtestcsoportok szinte „világítanak” az erdei avarban. Felületesen szemlélve a hasonló időszakban termő, ehető, osztrák csészegombával téveszthető össze, és esetleg helyette gyűjtik étkezési célra. Elégedettséggel nyugtáznánk, ha idővel a védett gombafajok között láthatnánk viszont!
A csoportos csészegomba termőrétege mikroszkóp alatt, jellegzetes, szemcsékben csoportosuló, vöröses színanyaggal (fotó: Tatiana Bulyonkova)
A faj a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében:
A csoportos csészegomba ritkaságát bizonyítja, hogy már 40 éve nem került be újabb példány belőle a Gombagyűjteménybe, ahol összesen 5, kizárólag magyarországi gyűjtésekből származó preparátumot őrzünk. A legrégebbi 1939-ből, a legújabb 1980-ból származik. Természetesen azóta is találtak csoportos csészegombát hazánkban, de a szakember számára - adott termőhelyre vonatkozólag - csak abban az esetben tekinthető elfogadottnak az előfordulása, ha vizsgálatokra alkalmas, bizonyító preparátum is rendelkezésre áll a gombából.
A csészék külső felületén, különösen a peremén, fiatalon jól láthatók a fehéres szőrök (fotó: Molnár Ákos)
Szerző: Locsmándi Csaba
Kulturális érdekességek:
Általánosságban a gombák gyors növekedése a termékenységgel, a gyarapodással kapcsolhatók össze, valamint az ősi Kínában a hosszú élet, illetve a halhatatlanság szimbóluma is volt. Mágikus hatásúnak, isteni eredetűnek tekintették, de a gomba, mint a szerencse szimbóluma, a váratlan ötletek és javaslatok felbukkanását is segítette.
Évszázadokkal vagy talán évezredekkel a kereszténység korát megelőzően olyan titkos kultikus csoportosulások jöttek létre, amik egy „szent növény”, az Amanita muscaria (légyölő galóca) csodáját tisztelték. Már maga a gomba megszületése, világrajövetele szentséges rejtély volt az ősi népek szemében, hiszen azt senki nem ültette, nem magról nőtt, megjelenését nem lehetett megjósolni sem egy meghatározható időhöz vagy egy megjelölhető helyhez kötni. A legmélyebb misztériumot a szent gomba elfogyasztása nyújtotta, a páratlan spirituális élmény: a kozmikus utazás, a látomások tombolása. A szent gomba segítségével a beavatottnak lehetősége nyílt az addig megtanult, kitapasztalt kultúrán, érzékelésen kívül lépnie, túlemelkednie az ismert tér-idő dimenzióin és olyan mámort átélni, melyet a szent könyvek elbeszélései képtelenek voltak nyújtani. A magyar néphagyományból nem mutatható ki a pszichoaktív gombák - rituális-mágikus indíttatású - szándékos fogyasztása, ugyanakkor egyes fajok hallucinogén hatása közismert volt.
A csészegomba színe gyönyörű korallpiros, ami 2019-ben az év színe volt, Living Coral néven.
Gyűjtötte: Oltványi Klára
Tippek pedagógusoknak, ahol az év faja a tananyaghoz kapcsolódik:
Hetedik évfolyam (biológia):
Általánosságban tanulnak egy kevés ökológiát (OFI-s tankönyv 7. oldaltól). Lebontó szervezetek (17. oldal) (itt a csoportos csészegomba kapcsolódhat). Tanulnak az élővilág rendszerezéséről (gombák, zárvatermők, ízeltlábúak, gerinceseken belül: halak, hüllők, madarak, emlősök).
Gyűjtötte: Kispál István