Kiállításunk egy másik helyén említettük, hogy a turmalin igen változatos színekben fordul elő, sőt ugyanazon kristályon belül is lehetnek különböző színű zónák. De a turmalin erre is rá tud licitálni, mert ha egyenletesen színezett kristályát megforgatjuk, láthatjuk, hogy változtatja a színét. A turmalin ugyanis a fényt kettősen törő ásvány, és az ilyen ásványok azonos megvilágításban, de más irányokból nézve más színűnek tűnnek. Ez a pleokroizmus, azaz többszínűség, aminek az oka az, hogy a kristályban két különböző irányban rezegve tovaterjedő fénysugarak különbözőképpen nyelődnek el. A turmalin optikai szimmetriája olyan, hogy benne két eltérő szín vagy színárnyalat és ezek átmenetei észlelhető (dikroizmus, azaz kétszínűség).
A dikroszkóp nevű egyszerű, polárszűrővel felszerelt műszer és egy turmalinkristálynak dikroszkópal láthatóvá tett két pleokroós színe (a dikroszkópot helyettesíthetjük a 3D szemüveg egy lencséjével, a számítógépes monitor vagy az okostelefon kijelzőjével)
A turmalin „kétszínűsége” macskamezei (Răzoare, Románia) pegmatit vékonycsiszolatban. Egy képen belül a különböző szemcsék különböző színét a csiszolaton átbocsátott poláros fény rezgésirányához képest eltérő kristálytani orientációjuk okozza (illetve az A jelű szemcse esetében jól láthatóan a zónásság is). a Ugyanazon szemcse színe viszont változatlan kristálytani orientációja dacára azért tér el a két képen, mert megváltoztattuk a csiszolaton átbocsátott fény rezgésirányát, ugyanis az egyik képen a rövidebb, a másikon a hosszabb oldallal párhuzamos. Forrás: Papp G. (2005): Kétszínű szépségek. Élet és Tudomány, 44: 1392–1393.
Turmalinfogó a szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium szertárából. Forrás
Az év ásványa, a turmalin Vissza a kiállítás nyitóoldalára
Turmalintudomány Vissza a kiállításrész nyitóoldalára