Az év hala 2021-ben: a jászkeszeg
Szerző: Nagy Antal (Marketing Csoport, Tudománykommunikáció)
Az év hala kezdeményezés
A Magyar Haltani Társaság (MHTT) 2010-től kezdve minden évben megválasztja az év halát. A kezdeményezés célja felhívni a figyelmet az adott halfaj jelentőségére vagy éppen védelmére. A kiemelt faj kiválasztásánál minden esetben a nagyközönség segítségét kérik, a Társaság honlapján az előző év december 31. éjfélig lehet szavazni a három kiválasztott fajra, melyek közül a nyertes egy évig viseli az év hala címet (az első szavazás 2009-ben zajlott).
2021-ben az év hala a jászkeszeg (Leuciscus idus) lett, a szavazók 49 %-a támogatta ezt a fajt voksával. Második helyezett a fürge cselle (Phoxinus phoxinus), a harmadik helyen pedig az angolna (Anguilla anguilla) végzett.
A jászkeszeg ismertetőjelei
Oldalról lapított testű hal, háta mérsékelten magas. Testének színárnyalatai az ezüsttől a bronzig terjednek. Hátúszója hátrébb kezdődik, mint a hasúszók. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonal mentén 55-60 között változik. Feje közepes nagyságú. Szája kicsi, csúcsba nyíló. Szájszöglete nem éri el a szem elejének vonalát. Szeme aranysárga és ezüstös színű. Az idősebb példányok alsó úszói sötétvörösek.
Testhossza átlagosan 30-40 cm közötti, a nagyobb példányok akár 50 cm-esre is megnőhetnek. A világ legnagyobb jászkeszegét a volt Szovjetunió területén fogták, testhossza 102 cm volt, súlya 8 kg. A legnagyobb hazai példány a Keleti-főcsatornánál akadt horogra, súlya 3,86 kg volt.
1.ábra: Akváriumban pihenő jászkeszeg (Fotó: Harka Ákos – CC BY 3.0)
Rokonai és hasonló fajok
A jászkeszeg a pontyfélék (Cyprinidae) népes családjának képviselője. Magyarországon több közeli rokona is megtalálható, köztük a Leuciscus nemzetség további fajai, a nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) és a balin (Leuciscus aspius). A jászkeszeg képes kereszteződni a balinnal, az így létrejött hibrideket balinjásznak nevezzük. Családjának névadójával, a ponttyal (Cyprinus carpio) ellentétben a jászkeszeg nem visel bajuszszálakat.
A jászkeszeg alakja és vörös színű úszói miatt viszonylag könnyen összetéveszthető rokonaival, a bodorkával (Rutilus rutilus) és a vörösszárnyú keszeggel (Scardinius erythrophthalmus). A bodorka szemgyűrűje narancsos árnyalatú, oldalvonalán csak 40-46 pikkely van. A vörösszárnyú keszeg szája felső állású, oldalvonalán pedig 38-42 pikkelyt számolhatunk össze. A hasonló megjelenésű fajok közé tartozik a leánykoncér (Rutilus virgo), a nyúldomolykó, a fejes domolykó (Squalius cephalus) és a balin is.
Elterjedése, élőhelye
A jászkeszeg Európában és Ázsiában őshonos halfaj, a Rajnától egészen a Léna vízrendszeréig megtalálható, vagyis Németország nyugati részétől Szibériáig. Európa több országába és az Amerikai Egyesült Államokba is betelepítették.
Magyarország szinte teljes területén előforduló, áramláskedvelő faj. Sík vidéki folyóinkban és patakjainkban gyakori, a tavakban és a középhegységi patakokban ritkább. Áramló vizű nagyobb csatornákban, árvizek által felfrissülő mélyebb holtágakban is megtalálható. A Balatonban ritka faj. A folyók dévérzónájának (szinttájának) jellemző lakója, de a márnazónában és a sügérzónában is megtalálható. A mélyebb és nem túl gyors folyású vizeket kedveli.
Életmódja, táplálkozása
A fiatalok csapatokban élnek, az idősebb példányok inkább magányos életmódúak, bár laza szerkezetű csapatok náluk is megfigyelhetőek. A jászkeszegek legtöbbször a felszín közelében tartózkodnak. Ősszel a kifejlett halak is nagy csapatokba gyűlnek, és így keresik fel a telelésre alkalmas mélyebb vízrétegeket.
Az ivadékok táplálékát planktonszervezetek alkotják, állati és növényi eredetű táplálékot egyaránt fogyasztanak. A kifejlett jászkeszeg elsősorban ragadozó, kisebb gerinctelen állatokat és kis halakat fogyaszt, de olykor növényi eredetű táplálék is szerepel étlapján.
Szaporodása, élettartama
A jászkeszeg ívási ideje április és július közé esik, a legtöbb hal május-júniusban ívik. Ilyenkor a halak csapatokba tömörülve felúsznak a folyókban, az 50-70 cm mélységű, homokos vagy kavicsos partszakasszal rendelkező sekélyebb vizeket keresik fel. A hímek testén nászkiütések jelennek meg, színezetük sárgássá válik. Az ikrák száma a nőstény nagyságától függően 40.000-150.000 között változik. Az ikrák köveken, növényeken vagy a mederfenéken tapadnak meg. A kelési idő 10-20 nap. Az ívást követően a kifejlett halak lefelé vándorolnak a folyóban, felkeresik eredeti élőhelyüket.
A hímek (tejesek) 3-4 évesen, a nőstények (ikrások) 4-5 éves korukban válnak ivaréretté. Viszonylag hosszú életű hal, 20 éves példányai is ismertek.
Jelentősége
A jászkeszeg nem tartozik a veszélyeztetett állatfajok közé, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján besorolása least concern (LC), vagyis nem fenyegetett. Magyarországon nem védett, állománya azonban az utóbbi években csökkent a túlhalászás és a környezetszennyezés miatt. Május 2. és június 15. között, vagyis az ívási időszakban a jászkeszeg nem fogható.
Kedvelt horgászhal, húsa kissé szálkás, de ízletes. A kifogható legkisebb méret 20 cm. A felszín közelében, vízközt és a mederfenéken egyaránt fogható. Elsősorban késő ősszel kerül nagyobb mennyiségben a halászok hálójába, amikor telelés céljából tömegesen összegyűlnek a jászkeszegek. Egykor sokkal nagyobb számban fogyasztották, mint napjainkban, a középkorban mindennapos eledelnek számított. A fajt Lengyelországban és Oroszországban mesterségesen is tenyésztik.
A jászkeszeg olykor publikus akvárium-bemutatókban is feltűnik, elsősorban a kizárólag hazai fajokat felvonultató gyűjteményekben találkozhatunk vele. Nagy mérete miatt otthoni akváriumban nem javasolt a tartása, kerti tavakban azonban olykor díszállatként tartják a jászkeszeget. A faj emiatt került betelepítésre az USA-ba. Kedvtelésből tartott állatként a mesterséges körülmények között kitenyésztett, aranyszínű színváltozata, a „golden orfe”, vagy más néven „golden ide” még kedveltebb, mint a szabad természetben is megtalálható, „vadas színű” színváltozat.
Elnevezései
Angol elnevezései: Ide, orfe. Az ide név az állat latin nevének második tagjából („idus”) származik.
Német elnevezése: Aland
További magyar nevei: jász, jác, jaszkó, jászponty, jáz, ónkeszeg, ónos jász, őnkeszeg, arany orfa
A jászkeszeget Herman Ottó 1887-ben megjelent művében, A magyar halászat könyvében még ónos jásznak nevezte világos, ezüstös pikkelyei miatt.
Jászkeszegek a Magyar Természettudományi Múzeumban
Múzeumunk halgyűjteményében 10 jászkeszeg-példány található, melyek alkoholos preparátumok. Közülük a 7 régebbi példány még 1957-ben került gyűjteményünkbe, Ternák Sándor gyűjtéséből, a Baja közelében található Szeremle település mellől, a Dunából. A Magyar Természettudományi Múzeum Halgyűjteményében igen nagy számban találkozhatunk a hazai halfauna képviselőivel, kiváló lehetőséget biztosítva a jászkeszeg és a rokon, illetve egymáshoz hasonló fajok tanulmányozására, összehasonlításra.
Kulturális érdekességek
Nógrád megyében, a Rétsági járásban található Keszeg nevű település. A kis településen e sorok írásakor kb. 650-en laknak.
A populáris kultúrában igen nagy népszerűségnek örvend Andrzej Sapkowski lengyel író fantasy-sorozata, a Vaják. A regényekből képregények, számítógépes játékok, filmek is készültek. A műben a főhős lovát Keszegnek hívják.
2.ábra: A Vaják című sorozat Keszeg nevű lova (Fotó:Netflix CC BY-SA)
A jászkeszeg elnevezés valószínűleg nem áll összefüggésben a jász népcsoporttal. A halfaj nevében található jász elnevezés feltehetően a délszláv nyelvekből került át a magyarba, jelentése még tisztázatlan.
Felhasznált és ajánlott irodalom
- Dr. Fritz Terofal: Édesvízi halak (Természetkalauz sorozat), Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
- Harka Ákos-Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája, Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Szarvas, 2004
- Magyar Haltani Társaság- haltanitarsasag.hu
- horgasz.hu
- Jász-e a jászkeszeg? - https://m.nyest.hu